Déjà vu ~ Hunter & Sophie

Tárgy: Re: Déjà vu ~ Hunter & Sophie Vas. Aug. 03, 2014 2:49 pm

Sophie & Hunter

Sophie szavait hallva egyből rám tőr a nevetés. Hát persze, hogy most is tagadni próbálja, tudtam hogy ezt a lapot fogja elővenni. Tagadhatatlanul túl jól ismerem. Ő volt az életemben az a nő, akit még sosem dobtam, akit sosem csaltam meg. Sophie az a nő, akit szeretnék örökre az életem részének tudni.
- Sosem tagadtam. - Újfent elnevettem magam. Tény, hogy pofátlan vagyok, de valamiért ez a pofátlan viselkedésem úgy vonzza a nőket, mint a dög a keselyűt. Uh, talán nem kellett volna túl sokszor kihagynom a nyelvtanórákat, talán akkor jobb hasonlattal is elő tudtam volna rukkolni, de akkoriban kezdtem építgetni a „rossz fiús” imidzsemet. De szerencsémre a nyelvtantanárnő nagyon megértő volt és adott külön órákat. Valami egészen máshoz sokkal jobban értett, mint a tanításhoz.
- Miért kaptad fel annyira a vizet? – Nem bírtam abba hagyni a nevetést. Hogyan képes ilyen vicces fejet vágni, mikor valami nincs a tetszésére? Ezt mindig is szórakoztatónak találtam. Sajnos Sophie már nem szórakozik olyan jól a kis viccelődésemen.
- Ami a hódító szövegemet illeti az James Bondtól vettem kölcsön. Mindössze annyit kell mondanom, hogy: A nevem Blackburn, Hunter Blackburn, ennyi elég. – Ez nem csak egy név, ez annál sokkal több. Ha valahol megemlítik a Blackburn nevet egyből a mi családunk jut eszmébe mindenkinek, mintha csak azt mondaná valaki, hogy Hickok és mindenki tudja, hogy a jó öreg Alfredról van szó.
- Érthető ez a bizalmatlankodás részedről, de hidd el nekem, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy kiérdemeljem a bizalmadat. – Szeretek hódítani, becserkészni, ahogy a kihívásokat is imádtam eddig, de mostantól az lesz a legfőbb kihívás az életemben, hogy bebizonyítsam neki, hogy bízhat bennem.
- Nézzük csak… Feladnál egy hirdetést, ami arról szólna, hogy keresed a legjobb Hunter Blackburn hasonmást? – Szeretném magam egyedinek hinni és bele ringatni magam abba a tudatba, hogy nincs még egy ilyen hozzám hasonló pacák. Jobban bele gondolva az arcberendezésem eléggé egyedi, ezért nem létezik, hogy lenne hasonmásom.
- Majd kárpótollak érte. – Kacsintottam rá, de ezzel a kijelentésemmel nem volt semmi hátsószándékom, ahogy mocskos dolgokra sem gondoltam, mint ahogy legtöbbször egy ilyen mondat után szoktam volna.
- Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudom mit kellene tennem, ilyen a mostani is. Tudom, hogy bizonytalan vagy, ahogyan azt is, hogy még bele kell neked is törődnöd ebbe az új kialakult helyzetbe, de sajnos nem tudom mit tehetnék. A bizalom nem egyik napról a másikra terem, ezért türelmesnek kell lennünk és végül azon kapod magad, hogy már bízol bennem. – Én már most is bízok benne, de azért valljuk be nem csak én voltam az, aki nagy kanállal habzsolta eddig az életet, azért Sophie is bele – bele kóstolgatott, ezért nekem is lenne okom a bizalmatlankodásra, de mégsem vagyok rá képes.
- Majd a többi elkényeztetett gyerekről, akik a szüleik pénzén atom részegre itták magukat. – Hanyagul vállat vontam, mert most nagyon nem az érdekelt, hogy az újság írok mit szólnának ahhoz, hogy nem cserkésztem be mostanában senkit sem.
- Ami pedig az ágyamat illeti… - Köszörültem meg a torkomat. - Nos, a mai éjszakára tiéd a hálószobai ágy, jobb lesz ha a kanapén éjszakázok, mert túl nagy lenne a csábítás ha egy ágyban éjszakáznánk. – Nem hiába mondják azt, hogy együtt alvásnak nyögés a vége. Sophie fontos nekem, ezért nem akarom elsietni az első közös éjszakánkat, még ha bele is döglök, akkor is türelmes leszek.

Tárgy: Re: Déjà vu ~ Hunter & Sophie Hétf. Aug. 04, 2014 11:21 pm

Just pull the trigger, I'll take the pain
Can't fight these bad intentions!

ARGH!!!! Az egész pasi egy két lábon járó, tenyérbe mászó fejű, beképzelt, seggfej, akit szívem szerint egészen addig ütnék, míg egyáltalán levegőt vesz, akire cseppet sem bánnám, ha egészen véletlenül rázuhanna egy szavatosságát vesztett orosz műhold, és mégis... minden elcseszett, elbaszott szövegével, arcoskodásával, rossz tulajdonságával együtt is... szeretem. Hát normális vagyok én? Mikor hosszú – hosszú éveken át hallgattam tőle, hogy messzire kerüljem az olyan srácokat, mint ő, erre nekem mégis épp a legrosszabbak legrosszabbikja kell? Mi ez, ha nem őrült mazochizmus? Úgy látszik vér szerinti Blackburnök vagyunk vagy sem, egyikünk sem normális, ezen pedig nem változtat az ég világon semmi sem. Istenem... Bor.... tej.... James Bond... uram isten, hová kerültem?
- Te.... te.... - leblokkoltam, egyszerűen képtelen vagyok megtalálni a megfelelő szavakat. Ez már a vég, Sophie Blackburn képtelen előállni valami okos kis fricskával, szemtelen beszólással. Emberek! Itt a világ vége, kezdjetek imádkozni, de kicseszett gyorsan!
- Mint testvér bíztam benned... de.... - minek fejezzem be? Úgyis pontosan jól tudja, hogy mire akarok kilyukadni, kár volna hát minden elvesztegetett szóért. Tudom, hogy ez az egész az én hibám, hogy rugalmasabbnak kellene lennem, mégis, az énem egy része, ami végignézte mi mindent tett azzal a sok csajjal, az, amelyik kívülről fújja a legtöbb H. B cikket óvatosságra int. Jobb félni, mint megijedni!
- Ez se egy rossz ötlet... - játszottam meg néhány pillanatra a mélyen gondolkodót. - Vagy egész egyszerűen csak felhívom Jerryt, úgyis megígértem neki. - nem bírtam kihagyni, annyit hallgattam a magabiztos szövegét, hogy ez már aztán igazán kijárt neki. Hátha rájön arra, hogy bizony nem ő az egyetlen jóképű hím ezen a mocsok kis bolygón és észbe kap.
- Ajánlom is. - bólintottam az ígéretére. Kíváncsi vagyok, mégis hogyan képzeli a dolgot.
- Remélem, hogy igazad lesz. Őszintén. - tudom, hogy nem csak nekem van okom a félelemre, elvégre lássuk be, én sem éltem épp szűzies életet az utóbbi időben, ám érte mégis változtattam, felhagytam a prostitúcióval, munkát kerestem, még ha, sajnos ez is illegális, és igyekszem független nőként boldogulni, hogy büszke lehessen rám, és ami talán még ennél is fontosabb... hogy én végre az lehessek. Mindkettőnknek van oka bizalmatlankodni, de hiszem... legalábbis nagyon szeretném hinni, hogy végül ezen is túljutunk és együtt maradunk.
- Oh, de hát épp te hangsúlyoztad mennyire egyedi vagy, jóképű, és... és Hunter Blackburn. Gondolod, hogy képesek lesznek pótolni téged mással? - incselkedtem egy kicsit, mert hát, miért is ne tenném?
- Ez igazán... kedves tőled. - simogattam meg az arcát, mikor az éjszakára átruházta rám a hálószobáját, az ágyát, magát pedig kiköltöztette a kanapéra. Mondhatni már ez is egy tökéletes jele annak, hogy Hunter más velem, mint a többi nővel, ez pedig sokat jelent nekem. Nem is tudja, mennyit.
- Akkor be is foglalnám egy kicsit a fürdőszobádat is. Adsz kölcsön egy inget, amiben aludhatok? - mindig is szerettem az ő cuccaiban aludni, mert úgy érezhettem az illatát magamon, és az valahogy megnyugtatott, még ha testvérként furcsa egy szokásom is volt.

To: Hunter
Outfit: Most már ez!