the party - Alexander & Christine

Tárgy: the party - Alexander & Christine Hétf. Jún. 16, 2014 6:39 am

I could really use your melody

-A mai napomat igazán borzalmasnak lehet nevezni. Ugyan régen imádtam ezeket a készülődéseket, és izgatottan vártam a bál eljövetelét, de most már mindez megváltozott bennem, mióta rájöttem, hogy milyen is igazából. Az egész nap azzal telt el, hogy a bálra készültünk, a ruhaválogatástól kezdve, az egyéb dolgokig bezárólag. Ez már önmagában is fárasztó, főleg ha közben egy kisbabával is foglalkoznom kell, ha nem akarom magára hagyni, és még hol van az este… Egyáltalán nem vágyom a bájolgásra, de most már nincs mit tenni. Hiába sugárzik minden pórusomból a tiltakozás, és a feszültség, apám hajthatatlan az üggyel kapcsolatban. Nekem pedig fel kell adnom a harcot, legalábbis egyelőre.
Éppen az utolsó simításokat végzem a sminkemmel, amikor kopogtatnak az ajtón. Ennek hallatán bosszúsan fújtatok egyet, de végül mégis megadom az engedélyt a belépésre. Lehet, hogy a testvérem az, akkor pedig semmi okom arra, hogy kizavarjam a szobámból.
-Szabad! – Még egy kis szájfényt teszek az ajkaimra, amikor nyílik az ajtó és legnagyobb bánatomra az életem megkeserítője lép be, más néven: az apám.
- Elkészültél már? Már elkezdtek megérkezni az első vendégek. – Látszik az arcán a türelmetlenség, pedig pontosan tudhatná, hogy az előkelő hölgyeknél az a szokás, hogy mindig késsenek. Én pedig csak örülök, ha csak percekkel is, de sikerül elodáznom azt, hogy más idiótákkal kelljen cseverésznem.
- Kész vagyok. – Vallom be kelletlenül, mire apám elégedetten bólint és kezével kitessékel a szobámból. Dühödt lendülettel vetem hátra a fickándozó fürtjeimet, és célra tartott fegyver fenyegetésével lövöm a férfi felé a pillantásom, de semmilyen hatást nem érek el vele, ezért inkább elindulok.

Apám mellettem halad, miközben megyünk a nagy csarnokba, ahol a bált tartjuk. Én feszes gerinccel lépdelek mellette, két karom szorosan az oldalam mellett, „Ne érj hozzám” pózban, esélyt sem adva neki a közeledésre. Még csak az kéne, hogy eljátssza azt a színjátékot, hogy milyen jóban is vagyunk mi egymással. Olvasztott csokoládéra emlékeztető hajfürtjeim az arcom körül huncutkodnak, így még a vonásaimat sem láthatja. A megbántottság és a neheztelés mégis tapintható felhőként lebegi körbe egész lényemet. Ezt csak akkor igyekszem palástolni, amikor leérünk a lépcsőn és anyám és a testvérem mellé állok, hogy aztán felvegyem az elbűvölő mosoly álarcomat, hogy üdvözöljem a megérkező vendégeket.
- Örülök, hogy eljöttek. Igen, pompásan érzem magam. Franciaország, csodálatos hely volt, rengeteg mindent sikerült tanulnunk ott. – Szinte mindig ugyanezeket a mondatokat ismételgetem, az arcomra fagyott mosollyal, miközben a háttérben hallom, hogy Emily és a szüleim is ugyanezt teszik, csak más-más kérdésekre válaszolva. A háttérben halkan megindult a zene, az egyre bővülő vendégsereg már italokkal a kezükben ácsorognak, és megvitatják a régmúlt események történéseit. A bál megkezdődött. Már csak azért imádkozom, hogy minél előbb túljuthassak ezen az egészen, és bezárkózva a szobámba, Lilyt ringatva elfelejtsem a mai tortúrát. Milyen szép álom is ez…

451 words | Alex| outfit | ❤

Tárgy: Re: the party - Alexander & Christine Szomb. Aug. 02, 2014 1:03 am

Nicsak ki van itt

tag: Christine word count: 1666

notes: Bocsánat, hogy ilyen sokáig távol maradtam,de sajnos sok volt a melo meg a hajtás.
AZ ESETLEGES HIBÁKÉRT, AZ ÉN TUDATLANSÁGOM A FELELŐS, SEMMIKÉPPEN SEM AZ OLDAL ADMINJAI ÉS MODERÁTORAI.

Éjjel furcsa mégis kellemes álmom volt. Szinte már mesébe illő, már annyira kellemes, hogy fel se akartam reggel kelni. Pedig már hasamra sütőt a nap.
- Csak még 10 percet,
- Nem lehet Úrfi zsúfolt a napi rend.
Fel keltem hát és a reggeli után bele vetettem magam a nap forgatagába. De közben többször be villant az éjjeli álmom.
Kilenc harminckor megérkeztek a Finucci fivérek és hozták a legújabbfajta öltönyeimet és szmokingjaimat. Ők a legjobbak, eredeti olasz szabok.
Mivel meghozták az új öltönyeimet az elkészített öltönyre nem is volt szükség. Az újak közül választottam ki egy elegáns világos kék öltönyt, hozzá illő nyakkendővel.
Tíz harminckor érkezett meg Dr. Pool a pszhiho doki.
- Jó napot doki
- Jó napot Alexander úr. Ahogy látom vidám a kedve, múlt éjjel nem nyomasztotta a balesetének a képe és Carol emléke?
- Nem doki csoda szép álmom volt, egy angyali teremtéssel és az ö édes kis húgával.
- Ó szóval pajzán álmod volt így már érthető a dolog.
- Nem félre érti doki, az angyali teremtéssel tegnap ismerkedtem meg a parkban ahova az édes kis húgát tolta ki baba kocsiban.
- Ó elnézést kérek akkor tényleg félre értetem és róluk álmodót?
- Igen, a vitorlásunkon jártuk a világot, és a nap fény olyan édesen fénylett arcukon.
- Látom teljesen magával ragadta a pillanat csak úgy ragyog mikor róra beszél.
- Hát igen teljesen elbűvölt Christine és az édes kis Lily.
- Csak nem úgy érintette meg a hölgy?
- Nem tudom doki csak azt tudom, hogy szeretném őket mihamarább viszont látni.
Már bánom, hogy a csajok váltásának, szerzésének szenteltem eddigi életem, olyan jó lenne ha egy ilyen szép kis lánynak lehetnék apja mint Lily.
- Nocsak mekkora fordulat, hirtelen elfogta önt a család alapítás gondolata.
- Lehet, bár ahhoz kellene egy ilyen kedves, és bájos mosolyú lány is mint Christine.
- Hoppá mégis csak úgy érdekli ez a Christine , Alexander úr. Ahogy én látom maga teljesen bele habarodót pedig alig látta pár óráig. Ha ezt az apja tudná, ki csattanna a boldogságtól, talán mégis igaza lesz,hogy itt Miamiben találja meg a boldogságot és tér észhez.
- Ha maga mondja doki, akkor biztos úgy van.
- Egyetért, ez nem semmi máskor ilyenkor vitába szál és dühöng mert az apja bele akarja kényszeríteni egy érdek kapcsolatba, meg a családi vállalkozásba. Tényleg különleges lány lehet ez a Christine ha ekkorra hatást tudót önél elérni, hisz nekem már lassacskán egy hónap alatt se sikerült elérnem ilyen hatást.
- Az szinte egy földre szált angyal és azok a szemek meg a ragyogó arca és a hangja zene füleimnek.
- Látom teljesen a felhők felet van, remélem sikerül össze jönni-e. ( Más különben teljesen össze fog omlani megint, gondolta a doki. ) Mikor találkozik vele újra?
- Sajnos nem tudom doki. Apukája sürgősen haza hívta, így még a számát se tudtam elkérni, ám a névjegy kártyámat odaadtam neki és elvileg, meg beszéltük,hogy majd én tanítom meg vezetni.
- S mi ennek a Christineka vezeték neve?
- Azt sajnos nem tudom doki. De ha isten is úgy akarja akkor még összehoz vele a sors.
- Reménykedem benne.
Kopognak.
-Igen
- Úrfi Klement atya meg érkezett.
- Már így el repült az idő, sajnálom Alexander úr ,hogy ma csak fél órára értem rá, de elutazom epeles hegységbe.
- Ó az biztos szép vidék.
- Hát igen anyukámat viszem oda orvos utasítására hegyi levegőre van szüksége.
- Akkor jó utat doki.
- Köszönöm önnek meg sok szerencsét kívánok, hogy össze jöjjenek a tervei és álma valósülhason meg.
- Köszönöm doki.
- Erre parancsoljon Dr. Pool. Klement atyát mindjárt fel küldöm úrfi.
- Rendben ,köszönöm.
Kis idő múlva meg érkezik Klement Atya és a katolikusokra jellemző köszöntéssel köszönt de meg lepő módon latinul.
- Laudetur Jesus Christus! (Dicsértessék a Jézus Krisztus! )
- In aeternum! Amen. ( Mindörökké! Ámen. )
- Alexander Úr, személyesen szeretem volna meg köszönni a templomnak és az egyháznak tett nagy lelkű adományát.
- Ugyan ágyam semmiség, résszemről az öröm, hogy segíthetem.
- Ahogy látom ma vidám kedvében van.
- Igen Atyám csoda szép álmom volt és nehéz be is mernem de lehet szerelmes vagyok, annyira hogy még a család alapítás is meg fordult a fejemben.
- Ó mi különös fordulat, csak nem egy helybéli lány nyerte meg a szívét?
- Nem tudom atyám a lány vezeték nevét se tudom, de csodás egy teremtés és a kis húga meg egy tünemény.
- Hát remélem az úr megáld téged fiam és a lány viszont fog szeretni, apád boldog lenne ha megállapodnál végre, mert ez a nőhajhászás és folytonos bulizás, meg a sok pia nem keresztényhez való viselkedés.
- Atyám a próféta szóljon önből, ha össze jöhetnék vele az maga lenne a meny számomra, bár ami igaz még fiatal lány, de máris kész hölgy.
- Na de fiam azért ilyet nem illik mondani, bár látom,hogy teljesen rabul ejtette a szíved.
De remélem, nem csak egy újabb trófeának szánod a dolgot, kár lenne letépni egy fiatal virágszálat.
- Nem atyám, ö más ővele eltudnám képzelni, a jövőmet.
- S mi van Carolral?
- Atyám mért emlegeti fel ép öt. Tudja jól, hogy a legnagyobb bűn volt az amit vele tetem, főleg, hogy sajnos Celeb barátom menyasszonya, ön tudja a legjobban ,hogy nem sokára egybe kelnek,hisz ön adja össze őket.
- Ez így igaz, a másik dolog ami miatt érkeztem, hogy meg kérdezem nem gondoltad e meg magad, azzal kapcsolatban, hogy Celebnek elmond ezt a köztetek tátongó nagy titkot.
- Nem atyám ezt ha tehetem inkább a sírba viszem de nem teszem tönkre vele a barátságunkat se a boldogságát.
- Értem fiam , és meg értem miért gondolod így, de szerintem hibát követsz el, ha később kiderülne, sokkal rosszabb lesz.
- Lehet atyám de ezt a kockázatot vállalom.
- Az úr kísérje és vezesse utad és áldjon meg téged.
- Köszönöm Atyám az áldást.
- Nincs mit fiam.
- További kellemes napot atyám.
Ezzel az atya távozót és én elkezdtem készülődni az ebédel egybe kötőt tárgyalásomra.
A bankárral és könyvelővel való ebéd úgy alakult ahogy terveztem, majd onnan a szerkesztőségbe mentem ahol, lektoráltam a lap legújabb dizájnt, hisz a lap főszerkesztősége apa, régi jó barátja és megkért nézek rá.
Majd meg látogattam apám másik jó barátját az öreg, Fincs Urat. Aki megkért, hogy majd hozzak el neki egy csomagot egy jó barátjától. Természetesen megígértem neki ,hogy majd elhozom.
Ezzel el is telt a nap nagy része, és kettőkor fel kerekedtem,hogy elinduljak a polgármester lányának a lovas bemutatójára.
Imádom a lovakat bár nekem kicsit lassúak. Természetesen a polgármester lánya megint rám nyomult mint mindig, teljesen belém habarodót. De engem valahogy nem fogót meg pedig sok srác kezét össze tenné, ha rá lenne rá kattanva, hisz Bomba csaj.
Az apja is azt szeretné ha mi ketten együtt lennék ám ne ki is meg mondtam erre az esély zéró. Ö az egyik lány akit nem fektettem meg , természetesen azok közül akikkel eddig dolgom volt.
Mindig próbálkozik, azt hiszi ha sikerül ágyba csábítania és meg történik köztünk akkor majd én másképp fogom gondolni.
Őszinte leszek kicsit tartok tőle ,hogy így is lenne, hisz belőle azt is ki nézném, hogy képes mindent elkövetni, hogy az alatt az aktus alatt teherbe essen és így magához láncoljon.
Most is azzal jött mehetnénk együtt Davis úr partijára, amit én egyből el is utasítottam, mondván, hogy én lehet késni fogok és egyébként se biztos ,hogy elmegyek.
Persze ekkor jött a durca, de ez engem nem hatot meg és jó is mivel nem tudhattam még, hogy milyen mákom is lesz ma este. A polgár mester lányától csak az edzés miatt tudtam elszabadulni.
Végre eljött az este és elkezdtem készülődni ám a megszokott készülődés közben megálltam az ingem felvétele után mert a komornyikom hozta anyám családjának címerrévél el látót pisztolyomat. Melyet a hozzá való honaljos tokkal vetem az ingemre. Majd felvetem a kiválasztott új Finucci öltönyt és elindultam a garázsba,ahol nagy dilemmához érkeztem melyik autóval menyek. Ilyen esetekre van elvileg az Audi Á nyolcasom ám, valahogy most nem kívánkoztam azzal menni, hisz a partikról folyton meg lógok autókázni mert utálom őket.
Így tehát akár kiakasztom a hársosságot akár nem, a musztángom kulcsát kaptam le a kulcs tárolóról és azzal indultam a partira.
Nem sokára megérkeztem Davis Úr rezidenciájára, ahol is ahogy sejtetem nagy port kavart, hogy egy musztángból szállok ki ami királykék és fehérben csillogót.
A parkoló fiú elvette a kulcsot én meg fel sétáltam a ház bejáratához, ahol is már nyitva állt az ajtó és az ajtó mellet bent sorakozót Davis úr és családja. Kezet fogtam Davis úrral , aki illedelmesen köszöntöt, majd bemutatót bájos feleségének és két lányának. A feleségének és az idősebb lánynak kezet csókoltam ám mikor a legkisebb lányának mutatót be meg lepődtem mert nem volt más mint Christine. Ázónál kapcsoltam és mindenki meglepetésére két puszival köszöntem neki, amit ö ösztönösen viszonzott valószínűleg fel se fogta mit tesz, tudatalatti cselekvés volt, majd így szóltam.
- Még egyszer köszönöm a tegnapi sétát és beszélgetést, kár , hogy olyan hamar vége lett mert haza kelet jönnöd miután apukád hívót, remélem sikerült megoldani azt a vészhelyzetet ami miatt ilyen gyorsan távoznod kelet. Remélem a kis Lily nem ébred fel a nagy sietségben, olyan kis tündéri teremtés. A lufik ki bírták az utat hazáig?
Természetesen ezt olyan hanglejtéssel mondtam mint aki kicsit bánkódik és haragszik mert nem sikerült tovább beszélgetni tegnap, Christine apja valószínűleg le vágta,hogy ez a hang lejtés neki szemrehányás nem Christinek.
- Most ha meg bocsátasz, de sajnos eleget kel tennem a protokoll által diktált üdvözlő körútnak ám remélem alkalmam nyílik még veled beszélgetni ma este. Sőt bátorkodom kérni, hogy az első táncot velem táncold majd, már ha lesz tánc, remélem meg tisztelsz ezzel a kiváltsággal?
Ezzel távoztam, nagy port kavarva fel. Még haló távolságon belül voltam mikor is erőltetett hangon szolt Davis úr Christinhez.
- Nem mondtad hogy tegnap mikor Lilyvel sétáltál találkoztál Alexander úrfival. Ö miatta hívtalak haza ö az a fontos személy aki miatt fontos volt a legjobb formátokat hoznotok. Erre kiderül ,hogy te vele voltál és most megharagudott rám mert haza rángattalak.

¦

Tárgy: Re: the party - Alexander & Christine Szomb. Aug. 02, 2014 11:24 pm

I could really use your melody

Unottan üdvözlöm a vendégek sorát továbbra is, a bevett sablon szövegekkel, de közben már nem is figyelek az arcokra, csak arra várok, hogy végre vége legyen, és elvonulhassak egy sarokba az este további részére. Sajnos tudom, hogy ez valószínűleg álom marad, hiszen apámnak a mai nap nagyszabású tervei vannak velem és Emilyvel, de a remény hal meg utoljára, épp ezért még mindig bízom abban, hogy a háttérben tudok maradni. Az pedig csak még jobb lenne, ha meg tudnék szökni észrevétlenül. Amire egyelőre nem sok esély van. Sóhajtva kezdeném újra a szokásos szövegemet, de amikor felnézek, elkerekednek a szemeim. Jól látom? Tényleg Alexander áll velem szemben teljes életnagyságban? Az a férfi, akivel nem is olyan régen, annyira jól elbeszélgettünk? Ez hihetetlen. Nem hittem volna, hogy a közeljövőben találkozunk, azt pedig végképp nem, hogy pont ezen az istenverte partin futunk megint össze. Ösztönösen viszonzom az üdvözlő puszit, még mindig teljes mértékben elcsodálkozva, olyannyira, hogy még a szüleim elképedése sem tűnik fel elsőre. Mert tény, ami tény, ez az üdvözlés nem igazán bevett szokás „vadidegenek” között.

- Én köszönöm, igazán jól éreztem magam. Igen, a vészhelyzetet sikerült megoldani… – Legalábbis fogjuk rá – Mint ahogy látod, most már semmi baj nincs. – Azon kívül, hogy egyáltalán nem akarok itt lenni, és ha tehetném, kiugranék az ablakon csak, hogy ne kelljen még több emberrel bájolognom. De ezt azt hiszem mégsem kéne mondanom a szüleim előtt.
- Nem, szerencsére nem ébredt fel, olyan mélyen aludt, mint a bunda. Amikor hazaértünk, csak be kellett tennem a babaágyba. A lufik pedig kibírták, sőt még egész éjjel oda voltak kötözve az ágyához, így amikor felébredt nem volt olyan nyugtalan éjszaka, mint szokott. – Mondom mosolyogva, közben próbálom figyelmen kívül hagyni apámat, aki még most is elképedve bámul ránk.

- Persze megértem. Még rám is vár pár kötelezettség. Én is remélem, hogy sikerül még beszélnünk egymással, és természetesen az első táncom akkor a tiéd. – Ezt végre őszinte mosollyal mondtam ki, de ez a mosoly rögtön lehervad az arcomról, amikor az apám felém fordul, mert ha valami komolyat készül mondani… az soha nem sül el jól. Legalábbis számomra.
- Mivel fogalmam sem volt a terveidről, amibe nem avattál bele, felesleges lett volna bármit is elmondanom. – Sziszegem halkan a szavai után, amivel tudom, hogy csak még jobban ki fogom húzni nála a gyufát, de nem érdekel. Ha már volt olyan kedves és a hátam mögött intézkedett arról, hogy kivel és mi okból akar összehozni, akkor viselje a következményeket. Bár tény, hogy ez a váratlan fordulat csak nekem jó, mert nem egy elviselhetetlen sznobbal kellett volna erőltetetten társalognom, mert Alex szerencséére egyáltalán nem ilyen. Így még jól is jártam. Ekkora szerencsét! De persze biztosan nem apám nagy taktikus lépései miatt fogok vele társalogni, hanem azért mert szeretnék. Ez elvi kérdés!

Még hosszú és unalmas percek teltek el, miközben a többi vendéget is üdvözöltük és váltottunk velük pár udvarias szót. Megkönnyebbülten sóhajtok, amikor az utolsó vendég is megérkezett, jóval a parti kezdete után, így végre azt tehettem, amit már az elejétől fogva szerettem volna: Keresni egy csendes helyet. Gyorsan szerzek magamnak egy pohár pezsgőt, mikor senki sem figyel – ugyanis nem szabadna innom – és egy olyan sarokba húzódok be, ahova az apám tekintete nem érhet el. Csendesen figyelem a partin történteket, közben lassan iszogatva a pezsgőt, és kutatom a megfelelő alkalmat, hogy lelépjek innen. Bár már megígértem azt a táncot Alexnek, és jó is lenne vele újra beszélgetni. Talán elhalaszthatom a szökésemet későbbre.

565 words | Alex| outfit | ❤

Tárgy: Re: the party - Alexander & Christine Csüt. Aug. 14, 2014 3:30 am

Nicsak ki van itt

tag: Christine word count: 987

notes: Bocsánat, hogy ilyen sokáig távol maradtam,de sajnos sok volt a melo meg a hajtás.
AZ ESETLEGES HIBÁKÉRT, AZ ÉN TUDATLANSÁGOM A FELELŐS, SEMMIKÉPPEN SEM AZ OLDAL ADMINJAI ÉS MODERÁTORAI.

Hihetetlen, fel se tudtam rendesen fogni, még mindig kételkedek, hogy ez a valóság, lehet, megint csak álmodok, de nem ez itt tényleg Davis úr partija és bármennyire hihetetlen a lány aki lenyűgözőt tegnap és akiről az esti álmom szolt nem más mit Davis úr lánya, akinek most fő a feje, mert rá döbbent, hogy a lányát attól az embertől rángatta el, akinek be akarta mutatni. Kicsit azért zavart a dolog, mert ezek szerin Davis Úr is úgy gondolta meg fog valamelyik lányának.
Nem csodálkozom az apján, hisz jelenleg a város légkapósabb agglegénye vagyok, minden apa arról álmodik, hogy a lányának meg fog és őszinte leszek, most még hagynám is.
Bár ami igaz gondolom ö az idősebbnek akart, de hát a sors közbe szolt és a kisebbiken akadt meg a szemem.
Annyira magával ragadót Cristine szépsége, hogy teljesen meg részegültem, pedig a pezsgőt elutasítottam hiába kínálták mondván vezetek ma még.
Sorra járom a termet és köszöngetek, letudva ezzel a szokásos protokollokat. Ám nem nagyon vagyok magamnál, ezt mise mutatja jól, mint az hogy a rendőr kapitány nejét nem a saját nevén szólítottam, aki ezt ki is kérte magának. Nem győztem szabadkozni aztán végre sikerült ki engesztelnem és végre tovább állhattam, már csak két családnál kelet személy személyemnek megjelenni a protokollnak megfelelően, ám e kettő köszöntésénél már a termet fürkésztem Cristint kajtatva szememmel. Meg is lett. Az utolsónak épen hogy csak köszöntem és meg se várva a, hogy vannak kérdésre a választ, elnézést kérve tovább is álltam.
Majd a zenekarhoz sietve kértem, hogy ha lehetne amint a tánc parkettre érek, kezdjenek játszani valamilyen sztenderd táncot, ami kicsit pergősebb. Természetesen ők simán azt mondták rendben.
Majd át vágtam a társóságon mit se törődve azzal, hogy szólongatnak, hogy Alexander úr csak egy szóra stb. Sietem oda Cristinhez, aki a terem egy félre eső szegletében ácsorgót egy pezsgős pohár társóságában, ami már java részt ki ürült.
Oda lépve e kép szóltam, hozzá.
- Nocsak, csak a pezsgős poháron kívül nem talált jobb társóságot?
Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy az első tánc az enyém, így hát szavadon foglak szabad egy táncra?
Természetesen meg se vártam, hogy konkrétan igent mondjon vagy jelezze a pukedlis módon hogy örömmel, netán a kezét nyújtsa. Mivel meg ragadtam kezét és finoman mégis határozottan a táncparkettre vezetem. Útközben kézéből kivéve a pezsgős poharat tetem az egyik elhaladó pincér tárcájára. Ahol egyből felcsendült egy Quickstep szám ( https://www.youtube.com/watch?v=XvheTTktx4Q ), a társóság meg lepetésére.
Én azonnal megragadtam Cristint és elkezdtem vele táncolni, vezetve öt. A társóság meg csak szájtátva álltak néhol meg rökönyödve beszéltek. Néhány hölgy szájából el is hangzót fen hangon a következő mondat.
- Na hát ilyet ez tömb a soknál, hogy merik ezt.
Ám leginkább a polgármester lányát viselte meg, mivel visszautasítottam azt, hogy ö vele jöjjek. Erre most az első táncom se az övé.
De valahogy én ezzel nem törődve táncoltam olyan lelkesen, ahogy már rég táncoltam, hisz öt tarthattam a kezemben és csak ez számított. Ím, teljesen átadtam magam az érzésnek és a zenének és úgy tűnt ö is. Közben rajtunk felbátorodva számos fiatal is csatlakozót és a táncolok száma egyre nőt, mégis valahogy nekünk több teret hagytak, hagy mozogjunk kedvünkre.
A tánc felemelő érzés volt, jó pár extravagáns pozíciót is belevittem. S csak abban reménykedtem, hogy Cristin nem fog szédülni a sok forgatástól.
Végül a szám lassacskán végéhez közeledett és mi egy pózban ragadtunk, ha barátaim itt lettek volna azt mondták volna, hogy te hihetetlen vagy, folyton így fejezed, be a táncaidat úgy látszik ez tudatalatti befejezés nálad mivel most is a szokásos módon fejezted be a táncot.
Ő karomra hajolva jobb lábával derekamat átfonva állt meg, én meg tartottam miközben jobb kezem formás combján pihent. Időbe telt mire ráeszméltem, hogy hol is vagyok és mire eljutott a fiatalság üdvrivalgása és tapsa hozzám, no meg a megrökönyödött beszéd a sok sznobtól. Mind a ketten hevesen lihegtünk. időbe telt mire összeszedtem magam. Egyetlen egy gondolat motoszkált a fejemben. Itt az alkalom, hogy meg csókold. Valószínűleg ö is így gondolkodhatott, hisz vagy tudatosan, de szerintem inkább tudat alatt, meg harapta alsó ajkát. Ám mos kivételesen sikerült úrrá lennem a dolgon, hisz be villantak a régi emlékek mikor is Caroltól egy nagy maflást kaptam. S mivel ez a társőság sznob banda így, valószínűleg, ha még ö is akarná és jól is esne neki, akkor is egy maflással jutalmazná, mondván, hogy ne gondolja a társóság, hogy egy ribi. Így tehát bármennyire is fűtőt a vérem és a zene meg a tánc utóhatása. Illedelmesen eltoltam magamtól és a protokollnak megfelelően kézcsókkal köszöntem meg neki a táncot majd a megfelelő módon kezdtem vezetni a balkon felé. Útközben két pezsgőt elvéve az egyik pincér tárcájáról.
Na ekkor akadt ki leginkább a polgár mester lánya mikor látta ,hogy a balkon felé tartok Christinel. Ekkor dúl fúlt csak igazán majd sértődötten távozót.
Kiérve gyönyörködtünk az esti kert szépségén. Majd meg jegyeztem.
- Szép az esti kert látványa, ám eltörpül a holdfény által meg világított gyönyörű szépséged mellet Christin. Csodaszép teremtés vagy.
A mondatom hallatán pír öntötte el arcát mely csak tovább növelte báját.
- Emelem poharam rád és a szépségedre, melyet bájos Helén is megirigyelne. Koccintottunk majd legurítottuk a pezsgőt. A poharat meg én lazán hátam mögém hajítottam amit ö is utánzót.
- Nem tudom, hogy kérdezem meg, de len............................................................................................,
Hirtelen elcsuklott a hangom és nem bírtam folytatni egy kis ideig.
Gondolom számos folytatás kattog addig okos kis fejecskéjében, hisz a nők szeretnek kombinálni. Ám biztos az nem jutott eszébe, amit valójában akartam tőle kérdezni.
Ám összeszedtem bátorságomat és meg kérdeztem.
- Lenne kedved velem ma éjjel autókázni és meglógni e sznob előkelő társóságtól?
Még válaszát meg se várva ugrottam le a Balkonról a kertbe. Ezzel is tudatosítva azt, hogy komolyan gondolom, és nem érdekel mit szol majd a társoság. Kérő tekintettel néztem rá.
Majd kedvenc Íróm egyik művének sorai jutott eszembe.
- De csitt, mi fény tör át az ablakon? Napkelte az és napja Christin. Hát kérlek, gyere velem, ígérem nem lesz semmi baj.

¦