Dancing with the devil ~ Pablo & Riley

Valami elképesztően büdös szag csapott meg, mintha legalábbis egy hulla kezdett volna az ágyam alatt oszlani. Erről szó sincs, nincsenek hullák a lakásomban, de különös is lenne, ha egy megrögzött agglegény lakása rózsaillatot árasztana.  Ráférne már a lakásra egy alapos takarítás, de semmi pénzért nem tudom rávenni magam, bejárónőre meg nem fussa, be kellene már újítani egy barátnőt, aki hajlandó lenne helyettem is takarítani, de a nőkkel is csak a gond van, kibaszott patthelyzet. Nagy nehezen sikerült feltápászkodnom az ágyról, hogy legalább ablakot nyissak, még mielőtt a szomszédok értesítenék a hatóságot az itt terjengő dögszag végett. Amilyen sűrűn látnak, talán már azt hiszik, hogy el is patkoltam, s én árasztom ezt az orrfacsaró bűzt. Bele gondolva nem veszítene a világ sokat, ha már nem léteznék, sőt határozottan hiszem, hogy a világ jobb hely lenne nélkülem, mégsem adnám meg senkinek az azt az örömöt, hogy halálhírem hallatán táncra perdüljenek. Borzasztóan sokan örülnének annak, ha már alulról szagolnám az ibolyát. Mégis vagyok olyan önző, hogy ekkora örömöt nem adnék meg senkinek, most még nem.  Lustán nyúltam cigis dobozom után, amiből kivéve egy szálat gyújtottam rá. Egyesek szerint a dohányosok meghalnak, de azok is akik nem, akkor meg nem mindegy? Valamiben meg kell halni, nemde? Ráérősen fújtam ki a füstöt, miután ismét rávetettem magam az ágyra. Lusta, lassú mozdulattal nyúltam a vacak éjjeli szekrényen lévő hamus után, legalább abba hamuzzak ne a lepedőre. Ez az egyetlen épségben lévő lepedőm, ha a csikkel kiégetem, akkor már nem igen lesz a lakásomban semmi épségben lévő dolog sem. Mert a berendezést elnézve úgy tűnhet, mintha csak a szeméttelepről guberáltam volna, de valójában az előző lakó lelakott dolgait használom, amiket itt hagyott. Cigim feléhez érve gyomrom hangos morajjal kordul fel, fel kellene emelnem a seggem az ágyról, hogy valami ehető után nézzek, de ez eleve veszett ügy. Olyan üres a lakásomban lévő hűtő, mint a gyomrom jelenleg. Elnyomva a hamusba a csikket tápászkodtam fel, semmi kedvem megmozdulni, de az éhhalál gondolata sem túl vonzó, ezért erőt véve magamon kezdtem bele az öltözködésbe. Szokásos egykor fekete, mára már kopottas szürke cuccaimat rángattam magamra. Ránézésre tipikus rossz fiús külsőm van, de nyugalom ez nem csak a látszat, valójában rossz fiú vagyok, még hozzá a legrosszabb fajtából. Hangosan becsapva magam után az ajtót - hagy örüljenek a seggfej szomszédok - indultam meg az éjszakába. Hogy mi lesz ha kiszabadulok? Pár betört orrot, egyéb sérülést fognak ellátni az ügyeleten, néhányan pedig feljelentést fognak tenni a rendőrségen mikor rájönnek arra, hogy valaki kizsebelte őket. Valamiből meg kell élnem, a tisztességes munka nekem legalább olyan büdös, mint a lakásom. Jó lett volna mihamarabb találni az út szélén álldogáló kaja árust, akinek egy fokkal ehetőbb a mosléktól a portékája, de ilyenkor már a normális emberek lakásukba bemenekülve magukra zárva az ajtót fordulnak meg a másik felükre. Na és én? Itt szelem a kibaszott utcákat, zsebemben néhány dollárral. Hogy mégis mire várok? Mondjuk nem lenne rossz, ha hirtelen a semmiből előkerülne egy aranytojást tojó tyúk, hű az anyja, mennyi gondom megoldódna egy csirkének köszönhetően. Mit is szokás erre mondani, álmodik a nyomor? Kellene valami normális meló, mert a kopogó szemek nem vesznek le egyetlen egy nőt se le a lábukról, na meg a nők azokra a pasikra buknak, akiket felvet a pénz. Engem, jobban mondva a hullámat maximum az vetné fel, ha valaki belefojtana a tengerbe, nem is egy vállalkozó szellemű úriember jelentkezne erre a feladatra, na meg mennyi ex nőcske, akikre hamar ráuntam. Vicces volt, hogy a legutolsó macám nem értette azt, hogy ha velem marad, akkor így is, úgyis szopni fog, aztán persze rájött mire céloztam. Mentségére legyen isteni volt, amit a szájával tudott művelni, de túl macerás volt, ezért tovább passzoltam használt árú címszóval. Azért megéltünk egy-két szép napot, abból a két hétből még kedvem szerint kupakolhattam. Ezek az emlékek jó kedvre derítettek, el is feledtették velem pár kósza pillanatra, hogy lassan, de biztosan az éhhalál küszöbén sasszézok, de aztán gyomrom egy irgalmatlan morgással ismét jelzett, nehogy megfeledkezzek róla, oh de kedves. Menet közben ismét rágyújtottam egy újabb cigire, hátha tompítsa az étvágyamat. Tévedtem, ettől csak még rosszabb lett. Az a maradék gyomorsavam is feljött, köptem is egy szépet a járdaszegélyre. Lényeg, hogy ne essek ki az úriember szerepemből, na ez még viccnek is csapnivaló volt.    
- Casanova személyesen? - Na bazdmeg! Gino toppant elém, nem repesek az örömtől. Nagyon régen nem láttam, ha hiányozna biztosan keresném, ezt ennél jobban nem is kell túlragozni. Még mindig egyenlő a nullával a humorérzéke, jó tudni, hogy van, ami sosem változik. Régen együtt bandáztunk, akkor kezdte rám ragasztani a Casanova jelzőt, mert... minek ezt is túltárgyalni? Mindenki tudja mivel is volt Casanova elfoglalva. Gino meg úgymond irigy volt rám, hogy minden jó bőr nekem jutott, talán ha nem úgy nézne ki, mint akit a kutya seggéből rángattak volna ki, akkor neki is csurrant - csöppent volna néha valamicske.
- Haha! - Gépiesen nevettem fel. - Most nagyon nem érek rá nosztalgiázni. - Ezzel már léptem is tovább, hogy lerázzam magamról Ginot. Kellemetlen alak, ezzel a bajusszal pedig úgy néz ki, mint egy harca. Szerinte ezzel is sikere van a nőknél, sőt még el is nevezte punci kefének, lehetne még ennél is szánalmasabb? Ezek után nem csoda, hogy inkább kerülöm.
- Most kaptam egy üzenetet, hogy a szokásos helyen "esemény" van. - Sosem értettem, hogy a dolgokat miért nem lehet a nevükön megnevezni, mintha tele lenne a fecskéje attól, hogy minden átkozott négyzetcentiméter be lenne poloskázva a városban. Paranoia, szokásos tünetek egy drogosnál. Jobban megnézve most is szétcsapva néz ki, vagy már ezek az elvonási tünetek lennének? Na, nem mintha annyira izgatna, inkább úgy téve, mintha magasról leszarnám az egészet tovább álltam. Fene! Lassan egy hatalmas tátongó luk fog éktelenkedni gyomromban, de mégis hajt a kíváncsiságom, ezért már percekkel később az említett helyen bukkantam fel. Oh, hogy a franc egye meg! Ennél tökéletesebb már nem is lehetett az időzítésem! Az én kis puncisom fog ringbe állni, kár azért a szép kis pofikáért. Minden nálam lévő vagyonomat rá tettem, fene sem tudja miért, talán csak bízok benne, vagy már az éhség az agyamra ment. Esküszöm ha nem fog nyerni, akkor átváltok kannibálba és elkezdem csócsálni azt az ennivaló formás tomporát.
- Bébi dobd be magad! Első sorba furakodva próbáltam biztatni, nem mintha erre lenne szüksége. Inkább egy jó adag szerencsére lenne szüksége, mert az ellenfele... Nos, finoman is fogalmazva olyan, mint egy kisebb hegyomlás.
- Legyél olyan vad, mint lenni szoktál. - Hogy hallja-e, amit felé óbégatok? Remélem igen és ezen is felhúzza magát. Még abból az időkből ismerem, mikor még mind a ketten egy hatalmas T-Rex elől menekültünk, szóval már kurvára régről. Ha ki kellene töltenem egy kérdőívet, amiben kapcsolatunkat egy szóval kellene jellemezni, gondolkozás nélkül azt vésném a lapra, hogy: bonyolult. Ezért arról sincs fogalmam, hogy jelenleg hányadán is állunk egymással, de remélhetőleg Riley farkaséhes lesz majd a meccs végére és lesz kedve valamit bekapni.

Szeretem mikor egymásnak esnek a nők, de Riley ellenfelére még jó szándékkal sem tudnám használni a nő jelzőt. Mondjuk egyáltalán nem bánnám, ha a godzilla helyett egy jobb, bögyösebb nő lenne az ellenfele. Akkor annak tudnék örülnék ha falatnyi bikiniben birkóznának a sárban. De, most mégis annak tudok örülni a legjobban, hogy ez a túlméretezett példány tisztességesen fel van öltözve, máskülönben már sikítozva menekülnék, fülem - farkam behúzva, mint egy kislány. Jó ízlésem van, de ennek a "nőnek" se melle, se alakja, talán a túl sok cucc, amit magába nyomatott tette ilyenné. Riley az egyik legveszedelmesebb nő, akit valaha is ismertem, de így egy törékeny kislánynak látszik mellette. Szerencse, hogy ez csak a látszat. Hiába olyan, mint egy törékeny porcelánbaba, ettől még nagyon ügyes. Tudja, hogy hová kell ütni, gyorsan képes megtalálni mások gyenge pontját, majd ezt a saját előnyére fordítani. Most nem hiszem, hogy véletlen ütne oda, ahová... Mivel személyesen kötődök hozzá, ezért nem bírom rezzenéstelen arccal nézni, ahogy megütik. Kár azért a csinos pofiért. Ez az ostoba liba bármelyik magazin címlapján megállná a helyét olyan adottságai vannak, erre mit tesz? Egy koszos, húgy szagú raktárban szarházi közönség előtt vereti magát néhány dolcsiért. Mindez miért? Mert sosem volt senki az életében, aki legalább egy kicsit is törődött volna vele annyira, hogy megpróbálja a jó irányba terelgetni, már amennyire lehetséges lenne ez, tekintve hogy ismerem és tudom róla mennyire önfejű tud lenni.
- Te vagy a legjobb! Nyerni fogsz! - Buzdítani akartam, ezért óbégattam, mint egy idióta. Ekkor kezdte el fejét csóválni a mellettem álló zsírós hajú ürge, amit csak nem bírtam szó nélkül hagyni. -Mi van?- Legszívesebben már most levertem volna paradicsom karónak úgy irritált, de most nem akarom magamra vonni a figyelmet, elvégre most nem az én harcom zajlik.
- Túl vézna a csaj ahhoz, hogy nyerjen a másikkal szemben. - Morogta az orra alatt, ezek szerint nem Riley volt az, akire feltette a pénzét. Hatalmas hibát követett el ezzel. A látszat tényleg azt, hogy a másik nőnek több esélye lenne, de nem a méret a lényeg gyakran mondják ezt, de ez itt is érvényes.
- Nyerni fog, ebben biztos vagyok. - Hiába mondtam annyira ellentmondást nem tűrően az ürge még így is csóválta a fejét. Na sebaj! Nem is koptatom tovább a számat, inkább a mérkőzést fürkészem, nem sokára ez a mamlasz is itt mellettem belássa, hogy nekem volt végül igazam. Nyertem. A hapsi falfehérré vált mellettem, én pedig úgy örültem Riley győzelmének, mintha a sajátom lenne. Tudtam, hogy rá kell fogadnom, ezért jó kis summát zsebelhettem be. Úgy látszik ma biztosan nem fogok éhen halni.
- Ellenkezőleg. - Pofátlanul vigyorogtam, mindig is szerettem ha ilyen könnyen lesz tele a zsebem. Minek veretném meg magam, mikor mások sokkal jobban vállalkozószelleműbbek nálam? Riley pedig olyan vad, hogy néha rá is fér egy ilyen kis feszültség levezetés.
- Azért azt hittem, hogy ennél jobban fogsz nekem örülni. - Tudom ám, hogy azért örül annak, hogy lát, de ne is várjam el tőle, hogy egyből a nyakamba ugrik. Riley sosem volt azaz ölelgetős fajta, azt hiszem ebben azért hasonlítunk egymásra. Mi nem sok szeretetet kaptunk, ezért azzal gondjaink vannak, hogy bármi érzelmet ki tudjunk mutatni. Leginkább ettől vagyunk annyira elcseszettek.
- Még így is dögös vagy. - Hiába repedt fel a szája és lett csapzott, mint egy kóbor kutya, még így is szívesen látnám az ágyamban.  

Elképzeléseim azért vannak arról, hogy ha ekkora benga állattal képes így elbánni velem mit tenne. Tipikus "kicsi a bors, de kurva erős" esete. Nem igazán nézné ki bárki egy ilyen jó bulából, hogy ennyire képes harcolni, de mindez nem csak harc, ez küzdelem az életben maradásért. Riley velem együtt túlélő típus. Olyanok vagyunk, mint a csótányok, akiknek ha levágják a fejüket akkor is élnek még néhány napig, ezzel is ezt üzenve a világban: minket nem könnyű eltenni láb alól. Minket is el kell taposni, földbe döngölni, máskülönben bárkit túlélünk. Oké, tudom, hogy ez így túlzás, de mindig is szerettem túlozni.
- Túl büszke vagy ahhoz, hogy veszíteni tudj. Különben is a saját meccsedet nem bundáznád meg. – Vagy van az a szép kis summa, amiért képes lenne rá? Fogalmam sincs, azért ennyire jól nem ismerem, hogy képes legyek ezt megmondani, habár Riley az egyetlen olyan ismerősöm, akit már az ősidők óta ismerek. Kis szarosok voltunk még mikor azon az átkozott helyen megismerkedtünk egymással. Akkor naivan azt gondoltam, hogy egy napon majd mi ketten... Nos, rosszul hittem, mert felcseperedtünk és a dolgok nem egészen úgy történtek, mint az én kis fantáziavilágomban.
- Na látod! Ezért vagy te ennyire imádni való! - Riley mindig hozza a szokásos formáját, mert ezek az apró kis sértések már nem is zavaróak számomra, sőt ha nem mondana nekem efféléket akkor bizony nagy gáz lenne vele.
- Én is éhes vagyok, ha már itt tartunk akkor szívesen megkóstolnálak. - Riley mellehúsa biztosan nem lesz olyan száraz, mint abban a múltkori étteremben elém tettek. Szeretem a pipi húst, egy ilyen szép példány láttán akaratlanul is elcsurran a nyálam. Na meg titkon nagyra becsültem, hogy sanyarú múltja ellenére képes volt ringbe szállni, megküzdeni az öklével a napi betevőért nem pedig az utcasarkon ácsorogni, pedig határozottan az egyik legjobban foglalkoztatott prosti lenne belőle. Akinek ilyen feszes feneke van már látszólag is és formás csöcse, azokat a sarkon úgy kapkodják el, mint a cukrászdában a minyonokat szokás.

- Ha tetszik, ha nem akkor is be kell látnod, hogy én vagyok az egyetlen személy a világon, aki a legjobban ismer. Törődj bele, mást nem igazán tehetsz. - Rengeteg időt töltöttünk együtt gyerekként, de azután felnőttünk és valahogy eltávolodtunk egymástól, már nem vagyunk olyan közel egymáshoz, de azért még mindig nem vagyunk jelentéktelenek egymásnak. Szerintem igen is számít, hogy ott voltunk egymásnak, mikor a legnagyobb szükségünk lett volna a másikra, de néhány éve külön utakra tértünk, egymás nélkül próbáltunk szerencsét. Talán össze kellene fognunk, mert meglehet, hogy együtt sokkal, de sokkal szerencsésebbek lennénk.
- Nem vagyok melletted naphosszat, most már nem, de te is jól tudod, hogy volt arra is példa, nem is egyszer.- Sokan voltak a javítóban, de mi mégis mindig egymás társaságát kerestük. Már akkor sem volt közömbös számomra, sőt talán még most sem az, de akkor egészen mást éreztem iránta, mint most.
- Pontosan tudom, hogy mivel lehet a legnagyobbat kaszálni, de azt is, hogy előbb halnál éhen, mint hogy a saját meccsedet megbundázd, vagyis az a Riley akit évekkel ezelőtt ismertem az túl büszke lenne. - Talán már egyikünk sem olyan, mint amilyenek évekkel ezelőtt voltunk. Az emberek változnak, akármennyire is közhelyesen hangzik, de a körülmények teszik ezt.
- Azt akarod, hogy gyakoroljak? Esetleg veled, vagy inkább rajtad? - Azt hiszem ez eléggé kétértelműre sikeredett, de valójában így is akartam. Mert ami azt illeti túlságosan csábítóan néz ki, megpróbálhatnék ellen állni neki, de mégis minek?
- Na ne viccelj! Még hogy fizessek érte... - Ezen hangosan felnevettem. Azért nem mondom jó kis képzelőereje van. Ha nem lenne közös a múltunk akkor biztosan könnyebben megadná nekem magát, de most dacol, jól is teszi, sosem szerettem a könnyen kapható nőket, vagyis szeretni szeretem, de képtelen vagyok komolyan venni. Aki hamar oda adja magát abból csak kaland lesz semmi több.
- Nagyon sok mondanivalóm lenne, de azt inkább akkor ha felriszáltad a formás hátsódat a kecómba.- Most következik az a jelenet, mikor a képembe röhög és közli velem, hogy ne is álmodjak arról, hogy feljön hozzám? Sosem lehet tudni, de mindjárt kiderül.

- Ki hitte volna? Még fenyegetés közben is szex vagy. – Bármit csinálhatna, akkor is szexi maradna számomra, még ha a kis lábujjától egészen a feje tetejéig sáros lenne még akkor is azt mondanám, hogy tőle nem ismerek gyönyörűbb nőt. Ja, tudom túl elfogult vagyok ha róla van szó, de csak azok az évek miatt, mikor nagyon is jól kijöttünk egymással. Régen volt már, de mégis az volt életem egyik legjobb időszaka. Hogy baszodhattak el a dolgok ennyire közöttünk?
- Mondhatsz bármit, jól tudom, hogy nem lennél képes megölni. – Esetleg alaposan nekem esne, kapnék tőle néhány „nevelési célzattal” bevitt ütést, de nem tenne el láb alól. Nem csak azért mert akkor tényleg egyedül érezhetné magát ebben a kibaszott világban, ha már nem lennék, hanem mert annak ellenére, hogy nem mutatja ki, azért mégis csak számítok neki, legalábbis szeretném ezt hinni.
- Megváltoztunk, ja igen valamennyire, de felnőni még nem nőttünk fel. Azért mégis van ami nem változik, még mindig Pablitonak hívsz, pedig tudod mennyire rühellem, de pont ezért teszed. – Szeret mások idegeire menni, feszegetni a saját határait, olyat tenni amivel másoknál kicsapja a biztosítékot. Rileyben saját magam női változatát látom.
- Nem adod könnyen, se gyorsan magad, oké ráérek. – Még mindig ugyan olyan erős az ellenállása, azok a kibaszott falak egyre jobban zavarnak, amiket maga köré épített. Hagytam, hogy elsétáljon. Mégis miért? Addig is gyönyörködtem a formás hátsója látványában. Miután megigazítottam a nadrágomban azt amit meg kellett, ami már évek óta Riley után epekedik megindultam kifelé a raktárból, hogy utol érjem.
- Mi a fasz történt velünk? – Léptem elé elállva az utat. Haljon csak éhen, de akkor vele halok én is, mert már régen valami finom pipi húsin csámcsognék, de helyette itt állok előtte, hogy kibogozzam ezt a szálat, amit tisztességesen elbasztunk.
- Régebben bírtuk egymást, most meg... – Mindössze vállat vontam, mert faszom sem érti mi ez ami pontosan is kettőnk között zajlik.