Zoey Fergusson

Jake, a főnököm, nem túl kellemes megbízással látott el engem… Míg korábban politikusokkal, irodalmárokkal, fontos közéleti személyekkel kellett interjút készítenem, tudósítanom a világot érintő fontos kérdésekről, ezúttal a drága főszerkesztőm nem mást várt el tőlem, mint, hogy a bulvár legaljára süllyedve, interjút készítsek egy újonnan befutott filmcsillaggal, Eric Matthewsal. Nem túl lelkesen vágtam neki a dolog kivitelezésének, főleg mivel voltak fogalmaim arról, milyen szűkszavúan áll a férfi a sajtó összes képviselőjéhez, mennyire védi az egyszerű parasztfiú imidzsét, ráadásul az sem tett piros pontot a neve mellé, hogy Ő is csak egy, Hollywood tinilányokat csöpögésre késztető sablonjai közül, akiket őszintén ki nem állhatok. És ez még csak a kezdet! Fél órát kellett várakoznom a portán, mire az ügyefogyott szervezők végül felengedtem Erichez és a managgeréhez, aki túlontúl idegesítőre sikeredett, joviális nagybácsi szerepével nem javított a forrongó állapotomon. A szitut végül az mentette meg, hogy a pasi hamar lelépett, én pedig elkezdhettem a beszélgetést Ericel. Hogy meddig tartott? Őszintén, passz, de a végére el kellett ismernem, hogy Matthews mégsem az a bosszantó, beképzelt barom, aminek eredetileg gondoltam és viszonylag pozitív érzésekkel távoztam a helyszínről. Ekkor még csak sejtésem sem volt arról, hogy hamarosan újra találkozunk…