Say something - Penny & John

Penny & John

- Ezt most annak a férfinak mondod, aki az orvosi egyetemre járt szülész, nőgyógyászati szakra? Hát nálunk néha tényleg elszabadult a pokol... - Mosolyodtam el sokat sejtetően. Ehhez nem is kell nagy képzelő erő, csak engedjünk össze tizenöt férfi egyetemistát, amiből tíznek semmi keresnivalója nincs a szakon, mivel az első alkalommal, amikor vért láttak úgy kellett kivonszolni őket a helyiségből, vagyis nyilvánvalóan nem az orvostudomány vonzotta őket, plusz tizenöt csinos női hallgatót, aki aztán tényleg mindent tudnak, amit egy nőnek kell, plusz ha ehhez hétvégente még hozzáadunk némi alkoholt... Akkor ott kő kövön nem marad. De persze azért végül az is kiderült, hogy ki való orvosnak és ki az, akivel fel kellene mosni.
- Tudtam, hogy valamiről megfeledkeztem. Erre nem gondoltam... De megnyugtatlak, hogy még csak a harmadikig. - Továbbá majd még kitalálom hogyan legyen. Egyelőre annyiban vagyok biztos, hogy még nem akarom hazavinni. Szeretném, ha még nem érne véget a mai esténk. De mint, ahogy azt neki is megemlítettem a következő randink egész más fog lenni, már persze ha a mai esténk nem végződik csúfos bukással. De ha mégis ezt akarjuk, akkor jobb lenne belehúzni, hogy valamin nagyon gyorsan összekapjunk, sőt még valahogy azt is el kellene érnie, hogy ne akarjam végül az ajkaira tapasztani az enyémeket, hogy végre szünetet tartson.   - Fogalmam sincs miről beszélsz... Ha arra célzol, hogy nincs időm randizgatni a beosztásom végett és csak miattad áldoztam be a szabad estémet, akkor eltaláltad. Tényleg csak miattad csináltam. - De ha jól sejtem, akkor egyáltalán nem erre gondolt. Azért remélem, hogy sikerült a számára is tetszetős válasszal szolgálnom. Abban a pillanatban, amikor nagyon is meggondolatlanul, de beadtam a derekam a randi ajánlatra elképzelésem sem volt hová fogunk menni, de egy kellemes vacsora kitűnő gondolatnak tűnt. Valóban nem gondoltam végig mit teszek, egyszerűen csak ez az, amit akkor is akartam. - Kisasszony... - Nyújtottam felé az egyik karom, hogy belém karolhasson. Többek között mindig is jellemzett a tapintatosság, hogy kis léptekben, óvatosan és kimérten haladtam előrébb és értem el a céljaimat, ami vezérelt, amire vágytam.

Végre egy férfi, akivel képes vagyok felszabadultan beszélgetni, még akkor is ha sokszor képes vagyok tőle úgy is zavarba jönni, hogy az ég világon semmit sem csinált. Mondhatni rossz hatással van rám, mert már attól teljesen elolvadok ahogy rám néz.
- Azt hiszem nem kell semmit sem mondanod, így is el tudom képzelni. - Szerintem mindenki számára nagyon emlékezetesek a gimis, fő sulis évek, de nem a sok tanulnivaló miatt, hanem azok az éjszakák miatt, amiket sosem mesélnénk el a szüleinknek.
- Mégis mi motivált, hogy ezt a szakmát válaszd? - Először arra gondoltam, hogy az természetes, ha a férfiak kíváncsiak a női testre és nem mellékesen a működésére, de ritkán lesz egy férfiból nőgyógyász. Johnatan pedig nagyszerű orvos, de mégis inkább azt tartom szem előtt, hogy belőle kiváló barát lehetne, elvégre olyan udvarias, kedves és aranyos és szexi.
- Gondolom ezek a randi ötletek olyan titkosak, hogy eszedben sincs engem is beavatni a részletekbe. - Így aztán tényleg meglepetés fog lenni, mint az is, hogy képes volt egy efféle étterembe elhozni. Persze jól éreztem magam és szokatlanul jót is tett nekünk ez a sötét, legalább így nem látta, hogy mennyire pirulok el, de azt hiszem ez a hely nem fog a törzshelyemmé válni.
- Veled aztán vigyázom kell, mert nagyon úgy néz ki, hogy mindig tudod, hogy mit kell mondanod, ha le akarsz venni a lábamról. - Mert ez tényleg nagyon jó válasz volt, sőt ennél jobb válasz nem is létezhetne a kérdésemre. Számomra ez még egészen szokatlan, de azért belé karoltam. Attól tartok, hogy nagyon is előre gondolkoztam már vele kapcsolatban, pedig még az első igazinak mondható csókunk kettőnk között el sem csattant, de mégis úgy érzem, hogy ezt a pasast meg kell tartanom.  
- Meddig kell még türelmesnek lennem? - Talán ezt jobb lett volna magamban tartani, de valahogy sikerült hangosan feltennem azt a kérdést, ami már egy jó ideje foglalkoztat. Nem várom el tőle, hogy egyből leteperjen, de azért már lassan megveszem, ha végre nem csókol meg.

Penny & John

- Motiválni az, hogy a családban van már egy orvos. De ami leginkább döntően hatott rám at egy újságcikk volt, amit véletlenül kaptam kézhez és olvastam el, mert épp nem volt jobb dolgom, mivel csak úgy felvettem a pultról. A cikkben pár sorban egy elhunyt szülész orvosról emlékeztek meg, aki élete során négy ezer csecsemőt segített a világra, négy ezeret. Attól a perctől nem gondolkodtam tovább mi is az, amit csinálni szeretnék. - Jól döntöttem. Semmit sem csinálnék szívsebben. Engem valósággal elkápráztatott az a bizonyos számjegy. Mivel egy orvos már volt a családban, akire mindig felnéztem abban biztos voltam mindig is, hogy orvos szeretnék lenni, végül pedig sikerült is megtalálnom a helyem, hiszen büszkén és persze örömmel végzem a munkámat. Azt nem lehet elmondani milyen érzés, amikor felsír egy kisbaba, akit a én segíthettem a világra, leírhatatlan. Nem adnám semmiért sem.  - Ezek szerint Te is a mindenről mindig tudni akaró nő vagy? - Mert akkor számolnom kell némi nehézségekkel abban az esetben, ha alkalomadtán megszeretném lepni valamivel. Talán mégsem lesz olyan könnyű dolgom vele... De jól tudok tartani. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy vannak bizonyos női praktikák, amelyekkel szemben szenvedéssel jár, ha egy férfi ellen akar állni. De természetes, hogy nem fogom neki előre elárulni mivel szeretném elkápráztatni a következő randin, mert véleményem szerint a mai este már semmiképp sem végződhetne csúfosan.
- Ami a legszebb az egészben, hogy ehhez elég csak helyesen válaszolnom, viszont, ha nem lenne az, akkor is tudnám, megtalálnám a módját hogyan vegyelek le a lábadról, hogy ne is akar ellenállni a csábításomnak. Azt mondtam már mennyire csinos vagy? - Így utólag átgondolva mégsem volt ez olyan jó választás, hiszen onnantól kezdve, hogy besétáltunk az étterembe nem láthattam, csak most. Valamikor pedig be kell pótolnom, amit elmulasztottam megtenni vacsora közben. A sötétben ülve mégsem dicsérhettem meg, azaz megtehettem volna, de így mégis csak hatásosabb, hogy mindketten látjuk is egymást miközben beszélgetünk.
- A Te szabályaid alapján addig, amíg hazaviszlek, felkísérlek, elbúcsúzunk, jó éjt kívánok neked... Az én szabályaim szerint eddig kellett. - Penny felé fordulva szabad kezemmel finoman végigsimítva arcán cirógatóan majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam hosszasan elnyújtva a csókot.

Egy egészen kicsit ledöbbentem attól, amit John mondott. Azért nem kis szám a négyezer ha csecsemőkről van szó.   
- És te eddig hánynál tartasz? - Arról fogalmam sincs, hogy mennyire szokás ezt a nőgyógyászoknál számon tartani, de azért ha a helyében lennék akkor engem érdekelne és feljegyezném valahová. Persze ez nem versenyre megy, de mondjuk jó lehet tudni, hogy hány életet segített a világra.
- Nem egészen. Mondjuk kíváncsi vagyok ezért sokat kérdezősködök, de nem mondanám azt, hogy szeretek mindenről tudni, csak azért mert a meglepetéseket is szeretem. - Csak az elmélet kedvéért tételezzük fel, hogy már egy ideje együtt vagyunk és észre veszem, hogy gyanúsan viselkedik, ezért feltúrnék mindent, hogy utána járnak a dolgoknak és megtalálnám az egyik fiókban az ingek alatt elrejtve az eljegyzési gyűrűmet és akkor végleg oda a meglepetés lánykérésnek.
- Ha jól emlékszem akkor igen, akkor mikor ajtót nyitottam neked. - Azért mégis jól esik, hogy bókol. Melyik nő ne szeretné, hogy egy ilyen csodás férfi mondjon neki szépeket? Jobban olvadozok tőle, mint a sütőből kivett meleg maffin mellé felszolgált fagylalt.
Lélegzet visszafojtva figyeltem, ahogy egyre inkább közeledik felém, hát eljött ez a várva várt pillanat is. Próbáltam nem túl követelőző lenni, de már annyira vágytam arra, hogy megcsókoljon.
- Hű, nem pont olyan volt, mint ahogy elképzeltem. - Kacéran elmosolyodtam egy kis drámai szünetet tartva. - Annál sokkal jobb volt. - Még a térdem is bele remegett úgy tud csókolni. Ugye most csak álmodok? Nem hiszem el, hogy létezik egy ilyen elképesztő férfi, aki már az első randink alkalmával tökéletesnek tűnik.

Penny & John

- Kétszáznegyvenhét. - Nem életcélom megdönteni azt a bizonyos számjegyet. Én minden egyes kisbaba világra jövetelénél ugyanolyan büszke vagyok, hogy egy életerős, egészséges, gyönyörű kisbabát segíthettem világra, adhatok a szüleinek, arról nem is beszélve, hogy örömmel írok alá minden egyes zárójelentést, ami azt jelenti, hogy az édesanya és a baba mindketten jól vannak és hazamehetnek, hogy együtt lehessen a család. Ami viszont sosem lesz könnyebb az elveszíteni egy életet, lemondani valakiről, aki szinte még csak meg sem született, egyetlen percet sem élt ezen a világon, de elment még az anya pocakjában. Ezt sosem fogom könnyebben venni. Természetesen erre is van egy szám, mivel kell a statisztikához, de erről nem szívesen beszélnék.   - Igaz... De az egész eddigi randink alatt nem tudtam mondani. Túlságosan hosszú időnek tűnt. - Annyira, hogy kezdtem megfeledkezni róla, hogy mennyire gyönyörű, hogy milyen csinos ebben a ruhában. De Penny mindig mindenben elragadó és elbűvölő. Én pedig nem győzök betelni a látvánnyal. Azt hiszem megtaláltam a második legcsodálatosabb dolgot az életemben. Eddig a hivatásom volt, ami örömet okozott nekem, ami boldoggá tett. Most viszont Penny mellett egy egészen másfajta érzés is kezd a hatalmába keríteni. Nem akarom elengedni, még nem...
- Akkor ezek szerint megvolt a lábfellibbentős csókunk is? - Ha az nem is, de azért bízom benne, hogy a térde legalább egy pillanatra beleremegett a csókunkba. Nekem ugyan nem remegett bele a térdem, de mintha magasfeszültséget vezettek volna a testembe úgy áramlott végig bennem az a bizsergető érzés. De ha mégsem volt meg, akkor erre még rádolgozunk, akkor most megfog lenni. Leengedve a másik karom mindkét kezem az oldalára csúsztattam úgy húztam közelebb magamhoz, hogy újra megízlelhessem édes puha ajkait.

El sem tudom képzelni, hogy milyen csodálatos érzés lehet ott lenni egy újszülött születésénél és világra segíteni, de abban biztos vagyok, hogy az a pillanat csodálatos lehet.
- Már ez a szám is nagyon sok. - Állapítottam meg, főleg úgy számít soknak, hogy John még nagyon fiatal, ezért ez a bizonyos szám az évek alatt csak növekedni fog. John nagyszerű orvos, mindenki csak imádja. Sőt, ha nem vonzódnék ennyire hozzá, akkor én is szívesen bíznám rá magam ha úgy alakulna, hogy állapotos lennék. Nála nyugodt szívvel hoznám világra az első babámat.
- Sőt, nem is láthattad, hogy milyen csinos vagyok az étteremben, hiszen ahhoz sötét volt, de most itt a lehetőség, hogy jobban is szemügyre vegyél. - Mondtam kissé kacérkodva. Próbáltam felkészülni minden eshetőségre, de tényleg nem szerettem volna semmit sem elsietni vele, de ettől még ruhám alatt szexi fehérneműt viselek, mert ugye sosem lehet tudni. Igyekszem minél jobban ellenállni a csábításnak, ma csak a csókig juthatunk el.
- De még mennyire. - Valójában nem a lábam libbent fel, hanem a szívem dobbant meg mikor végre találkoztak ajkaink. Alig tudok betelni vele, ha most a lakásomon lennénk biztosan már a hálószoba felé hátrálnék vele, de végül csak megszakítottam a csókot.
- Intelligens és szexi vagy és elképesztően csókolsz. Ennyit nekem elég is tudnom rólad, hogy meg akarjalak tartani. - Valójában még nem is az enyém, de már nem adnám oda senkinek sem. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért van ez így, hogy mitől érzem ezt, de most úgy hiszem, hogy John az a férfi, akit mindig is szerettem volna magam mellett tudni.

Penny & John

- I gen... Okozott néhány álmatlan éjszakát, de még mindig azt gondolom, hogy megérte. Sőt, mindig így fogom gondolni. - Leszámítva azt, hogy ha egyszer csaláom lesz ígyekezni fogok valamivel kevesebbet dolgozni és többet velük lenni. Fontos számomra a hivatásom, de nem a legfontosabb. Azaz félretudnám tenni, ha arról lenne szó, hogy valami mással is foglalkozzam, mondjuk a család körében legyek. Szinte napi szinten látok családokat távozni a kis babájukkal... De ez nem egy olyan dolog, amit meglehetne elégelni. Az, hogy nap mint nap újszólötteket segítek a világra nem jelenti azt, hogy már nem is szeretnék egy napon apa lenni. Az én kisfiamat vagy kislányomat tartani a karjaimban.  - Le sem fogom venni rólad a szemem. - A szépet mindig jó alaposan meg kell nézni. Már pedig még sosm láttam ennyire szépet. Így elég nehéz lesz folyton a szemébe néznem, amikor valamit mondani akarok neki, hiszen szinte biztos vagyok benne, hogy minden pillanatban fenn akad a tekintetem valami hibátlan és tökéletes apróságon. Én mindent észreveszek. Azt is, amit esetleg más férfiak eddig nem jegyeztek meg neki. Én nem csak a melleit és a fenekét látom.
- Miből gondolod, hogy csak úgy elengednélek? - Épp ma sétált be hozzám azzal, hogy nem akarja, hogy továbbra is az orvosa legyek. Ellenkezőleg, azt szeretné, ha valami sokkal több lennék neki, mert nem tud rám csak az orvosaként tekinteni. Igen... Ebből eléggé nyilvánvalónak tűnt, hogy szeretne megtartani, illetve, hogy nem évente nem csak néhányszor szeretne látni.
- Na és... Hogyan is akarsz megtartani? - Húztam magamhoz egészen küzel, de ez úttal nem csókoltam meg, épp csak a tekintetébe fúrtam az enyémet, mivel nagyon is érdekelne mire kell számítanom hogyan leszek megtartva.

Merész gondolat részemről már most arról fantáziálni, hogy talán nem is az olyan távoli jövőben netalán a mi közös kisbabánk is okozna neki számtalan álmatlan éjszakát? Mert az már biztos, hogy John kezében egy csecsemő jól állna. Na meg persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mi génjeinkkel nagyon gyönyörű babát hozhatnánk össze.  
- Tetszik, hogy ennyire család centrikus vagy, ezek szerint egyszer majd te is szeretnél családot alapítani, ugye? - Merész húzás már a legelső randevúnk alkalmával a gyermekvállalásról társalogni, de ez a téma szinte sikítozott azért, hogy megemlítsem, na meg persze jobb mindent a legelején letisztázni. Ezen még komolyabban nem gondolkoztam, de az biztos, hogy majd valamikor szeretnék gyereket, csak még azt nem tudom, hogy milyen anya válna belőlem. Azért legalább kettőt akarok, egy kisfiút és egy kislányt.  
- Pislogni sem fogsz? Mert ha sokáig nézel akkor zavarba fogok jönni és akkor el is pirulok és nem akarom zavarban érezni magam. - Tény, hogy képes zavarba hozni, még akkor is ha nem csinál semmit, az is éppen elég, hogy néz. Még mindig annyira friss ez a dolog, hogy zavarba jövők tőle.
- Nem is tudom, talán már holnap találsz egy másik nőt, aki egy pillanat alatt képes lesz belopni magát a szívedbe, onnantól pedig én már nem leszek többé érdekes. - Nem kellene efféle dolgokkal ijesztgetnem magam, de az már biztos, ha egy másik nő is lesz olyan pofátlan, hogy randizni hívja, úgy ahogyan én is tettem annak nem lesz szép vége. Általában nem vagyok erőszakos, de egy szó nélkül megtépném a bigét, mert ami az enyém, azon nem szeretek osztozkodni.
- Szerinted már az első randinkon beavatlak a módszereimbe? - Olyan jó érzés volt a karjai között lenni. Most az sem bánnám ha megállna az idő és örökké így maradnánk.
- Még az illatod is finom. - Kész szerencse, hogy John a karjaiban tart, mert most biztosan elolvadnék. Szexi, intelligens, jól csókol és még az illata is vadító.
- Ez a mai este ennél nem is tudna tökéletesebb lenni, kérlek mond azt, hogy nem álmodok. - Hitetlenkedek, mert minden elképzelésemet felül múlta. Ilyen szép kezdet után bizakodó vagyok a jövőnkre nézve.  

Penny & John

- Kétszáznegyvenhét kisbaba után sem tudhatom meg milyen úgy rájuk nézni, hogy közben egy kicsit magamra emlékeztetnek, amíg nem tarthatom a kezemben az én kislányomat vagy kisfiamat, szóval igen, mindenképp szeretnék. - Családot alapítani szerintem a legcsodálatosabb dolog, amit egy ember csak megélhet. Én pedig a része vagyok ennek minden egyes nap. Ez boldoggá tesz... De persze sokkal boldogabb lennék, ha a kismama, akinek a pocakját vizsgálgatom a mi kisbabánkkal lenne várandós.
- Ha elfelejtenék, akkor kérlek emlékeztess majd rá, hogy pislogjak is, mert azt is kell... - Megígértem, hogy nem fogom szándékosan zavarba hozni, bár ez eddig sem ment valami jól, mivel az ég világon semmit sem csináltam, mégis elpirult. Én pedig továbbra is tartom magam ahhoz, hogy igen is nagyon édes, amikor zavarban van, főnként amikor attól van zavarban, amit mondani szeretne. Én meg csak mosolyogni tudok rajta, hogy be nem áll a szája. De Penny fecsegése valahogy egyáltalán nem idegesítő a számomra, bármeddig figyelmesen hallgatnám. Na jó... Talán, ha órákig is hallgatnom kellene meglehet, hogy elbóbiskolnék. - Érdekes? Penny, érdekes egy könyv vagy egy film szokott lenni. Te nem egyszerűen érdekes vagy. Te annál sokkal több vagy. - De ha már a könyveknél tartunk... Általában becsületesen elolvasom őket, nem lapozok tizenöt perc múlva az utolsó fejezethez, vagy oldalra. A hátlapot is csak olykor olvasom el, ha tudni akarom mire kell számítanom. De van, hogy egy borító alapján választok ki egy könyvet vagy filmet. Szóval, ezeket a dolgokat semmiképp sem hasonlíthatjuk hozzá.
- De Te ugye nem fogod csak úgy hagyni, hogy betoppanjon egy másik nő és belopja magát a szívembe? - Penny nem tűnik annak a nőnek, aki ölbe tett kezekkel végignézné, ahogy valaki szemtelenül ellopja előle álmai férfiát.
- Penny, most már Te fogsz engem zavarba hozni. - Ha jól emlékszem bókolni a férfinak kell, ahogy a nőket levenni a lábukról is. Én viszont még egy kicsi és kezdem magam kissé hátrányban érezni. Intelligens, vagyok, szexi, jól csókolok, finom az illatom... Hűha. De akkor ezek szerint a legtöbb nő ezt gondolja, amikor sejtelmesen néznek rám, mégsem szólalnak meg?
- Mennyi lenne annak az esélye, hogy mindketten ugyanazt álmodjuk? - Szerintem ez egy nagyon helytálló kérdés, de persze meg is csíphetem, ha annak jobban hinne.

Azért nem kis felelősség az, ha valaki úgy dönt, hogy családot szeretne. Mármint egyszer valamikor én is szeretnék, de még túl fiatalnak érzem magam hozzá, csak aztán nehogy azon kapjam magam, hogy elszállt felettem az idő és a biológiai órám bemondta az unalmast.  
- Még akkor is ha tisztában vagy azzal, hogy ha családod lesz valamennyire a háttérbe fog szorulni a munkád? - Úgy rémlik, hogy megosztotta velem, hogy mennyire is imádja amit csinál, sőt nagyon is a munkájának él, ezért úgymond áldozatot kell majd hoznia, ha családot szeretne alapítani, de biztos vagyok benne, hogy egyetlen percig sem bánná meg a dolgot.
- Esetleg nem akarsz rólam egy képet, hogy azt nézegesd? Mert legalább annyi a pozitívum hogy ha a képet nézed, hogy a fényképem nem tudok elpirulni ha túl sokáig nézel. - Van ennek bármi értelme? Remélem azért valamennyi értelmet talált a mondatomban, kissé zavarban vagyok, ez pedig John is tudhatja, hiszen már megint fecsegek, jellemző.
- Több? Szóval akkor nem vagyok érdekes, akkor mi vagyok? - Konkrétan nem azt mondta, hogy nem lennék számára érdekes, viszont azt igen, hogy annál többre tart, ez pedig felettébb felkeltette a kíváncsiságomat, tekintve hogy már ilyet mondott az első randevúnk alkalmával. Azért valljuk be még alig ismerjük egymást, de azért én nagyon is meg szeretném ismerni, remélem John is így van ezzel.
- Biztosan nem hagynám, habár sosem voltam féltékeny típus, de lehet, hogy ha a dolgok kettőnk között nagyon is komolyra fordulnának és felbukkanna egy nőcske akit konkurenciának tartanék akkor "kiütném a ringből". - Úgy értve, hogy eltávolítanám az életünkből, hogy ne állhasson közénk.
- Persze nem vagyok erőszakos, de az előző egy kissé annak hangozhatott, ugye nem nézed ki belőlem, hogy agresszív lennék? - Jobban szeretem értelmesen megbeszélni a dolgokat, elsimítani a konfliktusokat, de ha felbukkanna egy nő, aki rá akarna mászni egy pillanatig sem hezitálnék azon, hogy a hajánál fogva rángassam vissza oda, ahonnét jött.
- Eddig én voltam zavarban, most rajtad a sor. - Habár már nem izgulok annyira, sőt talán már nem is pirulok el olyan gyakran, mint eleinte.
- Egy a milliárdhoz? Fogalmam sincs, de ezek szerint nem álom. Ennek viszont nagyon örülök, mert szeretném, hogy mindez valóság legyen. - Alig várom, hogy később sikítozva hívjam fel a legjobb barátnőmet, hogy meséljek neki Johnról.       

Penny & John

- Penny, véleményem szerint senki sem szeretné egyedül leélni az életét. Mindenkinek szüksége van valakire. Én pedig mindennél jobban szeretnék egyszer majd családot alapítani, mert azt már bőven volt időm megtapasztalni, hogy a karriered sikeressé tesz, a családod pedig büszkévé és igazán boldoggá. A siker pedig, mindaz, amit elértél igazából semmit sem jelent, ha nincs akivel megoszthatnád az örömödet. - Hűha, ez egy kissé sok volt így egyszerre, de azért véleményem szerint nagyon is követhető voltam. Én sosem voltam magamnak való, nem hangoztattam, hogy nekem nincs szükségem senkire, mert a karrierem sikeresség, elégedetté, büszkévé és boldoggá tesz. valóban büszke vagyok arra, amit nap mint nap teszek, de ez mégsem az a büszkeség, amit akkor éreznék, ha valaki mellettem lenne életem minden napján és olykor emlékeztetne rá, hogy jó ember vagyok, hogy pontosan olyan, az az ember lettem, azzá váltam, aki mindig is akartam lenni.
- Szívesen elfogadom, ha meglepsz eggyel a rendelőben. - Bár akkor azt hiszem egyből kettő kellene, egy a privát rendelőmbe, egy pedig a kórházba, mivel a napom túlnyomó részében dolgozom, kapásból azt sem tudom megmondani milyen képek vannak a nappaliban. Így viszont még ha csak öt perc szünetem is lenne, ha leülnék, akkor is rátudnék pillantani, sőt szinte mindig, amikor a papírmunkával szöszmötölnék, ami úgy csak még keservesebben lassabban menne. - Azt nem tudom megmondani, még... - Még valóban nem tudnám szavakba önteni, de amint ez sikerült vele is megfogom osztani. Egyszerűen csak tudom, hogy Ő sokkal több annál. De van, amire nincs ésszerű magyarázat, mégis megtörténik velünk.
- Hát ez elég agresszívnek hatott... - De azért nagyon is megmosolyogtam, mert bevallom pár pillanatig elképzeltem, lejátszódott egy kis a képzeletemben arról, hogy Penny a hajánál fogva ráncigál ki egy nőcskét a rendelőmből.
- Egyáltalán nem, de azért egy kicsit szórakoztatónak találom... Szerintem maximum felpofoznád. De belőled leginkább azt nézném ki, hogy a hajánál fogva ráncigálnád ki. - Azért be kell vallanom egy ilyen, efféle meccs sokkal inkább lekötne és az érdeklődésemet is felkeltené egy vérbeli tyúkháború sárdobálással.
- Ha akarod meg is csíphetlek. Mit kellene tennem, hogy elhidd? - Startból a pillanat leforgása alatt húztam és hajoltam közelebb hozzá, hogy megcsókoljam, ami tényleg csak egy apró csok volt szemléltetésképp, ami nem tartott tovább néhány röpke másodpercnél.
- Hm... De tudod mit? Ennek majd hinni fogsz. - Még mielőtt lehetősége lett volna faggatni, hogy most mégis mire készülök gyorsan felkaptam és vele a karjaimban a szökőkút magasra feltörő vízsugarai közé sétáltam.  

Nem akarom elhinni, hogy tényleg létezik ilyen férfi, mint Johnatan. Vele egyezik az értékrendünk és úgy látszik a jövőnket is ugyan úgy képzeljük el, innentől pedig akár vele is el tudnám képzelni az életemet. Valamiért egyre jobban hiszem azt, hogy nem véletlenül találkoztunk, habár érdekes körülmények között, de nekünk találkoznunk kellett egymással. Mintha csak így lett volna megírva.
- Én is ezen a véleményen vagyok. - Persze még a családállapítást egy kissé korainak érzem az estemben, mert előbb nekem is fel kellene nőnöm ahhoz a feladathoz, hogy képes legyek gondoskodni egy gyermekről. Előbb viszont találnom kell egy olyan férfit, akinek szülhetnék és már az első randink után úgy érzem, hogy John potenciális jelölt lehetne erre a feladatra. Belőle kinézem, hogy gondoskodó apa lenne.
- Viccnek szántam, de ha tényleg szeretnél rólam egy képet az megoldható lenne. - Oké, ez még persze túl korai, mármint ez az első randink és máris arról társalgunk, hogy adok neki egy képet magamról, hogy gyönyörködhessen bennem. De ha adok neki egy képet, akkor elvárnám azt tőle, hogy én is kapjak róla.
- Akkor nincs mit tenni, ki kell várnom, hogy megtudd mondani. - Ha most beképzelt lennék biztosan azt mondtam volna, hogy különleges vagyok és azért nem tud erre a kérdésemre válaszolni mert még sosem találkozott olyan nővel, aki hozzám fogható lett volna.        
- Pedig tényleg nem vagyok agresszív, de ha továbbra is azt hangoztatom mennyire nem vagyok az talán tényleg annak fogsz gondolni. - Mert ugye az mindig gyanús, ha valaki valamit erősen próbál tagadni.
- Eddig nem voltam féltékeny típus és meg is lett a következménye, ezért már akkor is támadnék ha csak egyetlen egy nő is kacérkodna veled. - Nem szó szerint támadnék, hogy még rá is vetném magam a nőre csak mert Johnra pillantott, de azért mégis csak éreztetném, hogy nem szabad préda.
- Talán néhány még néhány csók után elhinném. - Szólaltam meg miután elváltak egymástól ajkaink.
- Ez hideg. - Nevettem el magam karjaiban, ahogy pár vízcsepp rám cseppent, lényegében a rajtam lévő vékony ruha anyag egy pillanat alatt lett nedves.
- Nem számítottam arra, hogy a mai nap folyamán részt veszek egy vizes póló versenyben is. - Ismételten elnevettem magam, habár nagyon is zavarban voltam.

Penny & John

- Szerintem nem kell olyan kínzóan sokáig várni vele... És különben sem akarhatom, hogy szenvedj a kíváncsiságtól. Más különben meg úgyis kierőszakolnád belőlem. - Itt persze semmi rosszra sem kell gondolni. Egyszerűbben csak Pennyi nekem nagyon is annak a nőnek tűnik, akinek megvannak a módszerei arra, hogy megtudja, amit akar. Szóval, ha valamit tőlem szeretni megtudni, akkor is szinte biztos vagyok benne, hogy valahogy kiprovokálná, hogy kicsússzon a számon. De egyelőre nem fog menni, mivel magam sem tudom, ha pedig egy váratlan pillanatban ráébrednék, hogy mi mindent jelent a számomra nem tudom miért is hallgatnám el, hiszen e fontos, legalábbis annak tartom.
- Nem gondolom... Nem tartottam valószínűnek, hogy ha még vissza is utasítottam volna a randi ajánlatot, visszakérdezel, hogy tessék?? Csakhogy legyen időm meggondolni magam, még mielőtt elcsattanna egy pofon. - Nem. Ezt valahogy tényleg nem tudnám kinézni belőle. Inkább zavarában szeretett volna mi hamarabb elsüllyedni vagy menten elásni magát, minthogy jelenetet rendezzen és pont ez olyan édes benne, ez a kislányos zavar, legalábbis engem abszolút megnyert vele. - Ez édes. - Jegyeztem legalább olyan édes hangon, mint amilyen édesnek tartom. Azt nem tagadom, hogy van ilyesmire példa, de általában egyedül is tudom kezelni a helyzetet, egy rámenős nővel pedig még csak-csak elbírok. pennyvel... Egészen más volt. Még soha életemben nem dobbant akkorát a szívem a mellkasomban, még akkor sem, amikor megszereztem az orvosit - arra leginkább büszke voltam -, mint akkor amikor megpillantottam.
- Én sem számítottam rá bevallom, hogy egy szökőkútban fogunk csókolózni, de egyszer valakivel ezt is ki kell próbálni, bár így talán még kevésbé fogod elhinni nekem, hogy ez nem a Love story legújabb feldolgozása. - Vagy mégis? De ha már a szökőkútban való csókolózást említettem meg is csókoltam lágyan, finoman.
- Fázol? - Gondolom ez a néhány rövid másodperc is elég volt ahhoz, hogy átnedvesedjen a ruhája. Én pedig miután letettem, levetettem az öltönyömet, amit aztán szépen a vállára terítettem. Miközben egy pillanatra lepillantottam úgy tűnt mintha valami megcsillant volna a vízben, hát lehajoltam és felvettem. - Egy penny.

Néhány hosszú másodpercig egy szót sem szóltam, de aztán a tőlem megszokott módon megeredt a nyelvem.
- Szóval azt gondolod rólam, hogy kierőszakolnám belőled? Mégis hogyan? Mondjuk oda kötöznélek a székhez és kiszedném belőled azt, amit hallani akarok? Vagy esetleg más módszerre gondoltál? – Kacérkodtam egy egészen kicsit a gondolattal, pedig csak annyi dolgom lenne, hogy türelmesen kivárjam azt a pillanatot, míg John saját maga is rájön arra, hogy pontosan mit is szeretne nekem mondani. Vajon leszek olyan türelmes?
- Tény, hogy visszakérdeztem volna, de egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy igent is fogsz mondani. El sem tudod képzelni, hogy mennyire ideges voltam mikor beléptem az ajtón, de még abban a pillanatban is hezitáltam, de már biztos vagyok abban, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy mertem bátor lenni. – Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legbátrabb nője, hogy megmertem tenni ezt a lépést. Mégis féltem attól, hogy ezzel a nyomulással elijesztem, de szerencsémre nem így történt.
- Szerinted felpofoztalak volna sértettségemben, ha visszautasítasz? – Azért ezzel egy egészen kicsit meglepett, mármint már a puszta feltételezés is tőle, hogy ilyet kinézne belőlem. Egy egészen kicsit valójában harciasnak érzem magam, de azért nem ennyire, hogy megüssem egy efféle ok végett.
- Lassan kezdem azt hinni, hogy szánt szándékkal akarsz zavarba hozni? – Számomra eléggé feltűnő, ezért szerintem neki is szemet szúrt miféle hatással van a szökőkút a ruhámra nézve.
- Egy egészen kicsit love storyban érzem magam. – Több volt, mint romantikus, hogy karjai között a szökőkútnál kóstolgassuk egymás édes ajkát. Bevallom nem számítottam arra, hogy az első randink ilyen meghitt, bensőséges fog lenni.
- Csak egy kicsit. – Miután vállamra terítette zakóját egy egészen kicsikét ismét zavarba jöttem. – Köszönöm. – Halványan mosolyogtam rá. Elképesztő, hogy mennyire úriember módjára képes viselkedni, azt hittem az efféle gavallérok már kihaltak.
- Ugye tudod mit mondanak? – John talált egy pennyt, ez tekinthető véletlennek? Valahogy sosem tudtam hinni a véletlenekben, szerintem minden okkal történik.

Penny & John

- Őszintén? Nem gondolom, hogy ennyire kiszámítható és sablonos lennél. Elvégre ez a székhez kötözéses megkínzásos taktika eléggé elavult már, nem gondolod? Szerintem Te sokkal leleményesebb lennél. De persze az is lehetséges, hogy még mindig eredményesebb lennél, h mondjuk nagyon, nagyon, nagyon szépen néznél rám... Talán akkor is elárulnám, amit tudni akarsz. - Azért ennyire agresszívnak nem tartom. Sőt, férfi szemmel nézve nagyon is remélem, hogy ennél valamivel nőiesebb módszerekhez folyamodna a vallatásomhoz. Nem szeretnék szenvedni, ha csak nem a szemeim elé táruló látványtól kellene, mert azt inkább elviselném, hogy végül megtörnék vagy könyörögnék? Azt nem tudom. De valószínűleg igen. Mivel előbb-utóbb biztosra veszem, hogy visszavonhatatlanul a gyengémmé fog válni és nem fogok tudni ellenállni a csábításnak. Bevallom kissé a nehezemre esik emlékeztetni magam, hogy Penny elvárásainak szeretnék megfelelni, de abban viszont maximálisan egyetértek, hogy nem lenne értelme bármit is elsietni, elhamarkodni. De erre lenne is egy roppant egyszerű magyarázatom... Férfi vagyok. Penny pedig egy különlegesen gyönyörű és vonzó nő.  - Elképzelésem sem volt abban a pillanatban, hogy azt kellene mondanom, amit helyesnek tartok vagy azt, ami engem is örömmel töltene el, még akkor is ha nem egészen helyénvaló... - De attól is tartottam, hogy meg sem tudok szólalni annyira meglepett. De most már tudom, hogy jól döntöttem. Sőt, még soha semmiben sem volt ennyire biztos. Utáltam volna, ha később, néhány napon belül meg kellett volna bánnom a döntésemet, mivel tisztában voltam azzal is, hogy ha elutasítom, akkor nagy valószínűséggel többet nem fogjuk egymást látni. Én pedig szerettem volna még látni és még mindig akarom.
- Pedig esküzöm, hogy ebben a dologban ártatlan vagyok. Legalábbis arról nem tehetek, hogy miféle hatással vagyok rád, a jelek szerint zavarba ejtővel. De szerintem ez akkor is aranyos. Nekem tetszik. - Kell ennél több? Véleményem szerint nem. Én nagyon is édesnek tartom, amikor elpirul és úgy általában valahogy mindig. Egyszerűen édes kisugárzása van, amire szinte az első pillanatban felfigyeltem, amivel az első másodpercben sikerült felkeltenie az érdeklődésem és valamit érezni kezdtem.
- Akkor Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit csak ebben a történetben magam mellé kívánhatnék. - Gyönyörű, valóban mint egy álomban vagy mesében. Teljesen mindegy minek nevezzük. A lényeg, hogy mindez nagyon is valóságos, mi pedig átéljük, méghozzá pontosan úgy, ahogy szeretnénk. Semmit sem csinálnék másképp.
- Nem, nem tudom. Miért? Mit mondanak? - Kérdeztem vissza... Azt gondolom, hogy az érnék szerencsét hoznak, de azt is, hogy mindegyiket másképp értelmezik és mind-mind valami másban segítenek minket, már aki hisz az effélében. Én most szeretnék...

AAzt kell, hogy mondjam nagyon is érdekes a kis elmélete, de teljes mértékben igazat kell, hogy adjak neki. Először is nem is vagyok olyan erős, hogy egy székhez tudjam kötözni ha csak nem hagyná magát, de megkínozni pedig nem is lenne szívem. Egy ilyen férfiban bűn is lenne kárt tenni.
- Mindig nagyon, nagyon, nagyon szépen nézek rád, vagy nem így gondolod? - Persze még sosem néztem rá úgy, mintha akarnék tőle valamit, vagy rá akarnám venni valamire. Azt hiszem ahhoz is van egy külön nézésem, de azt csak különleges alkalomra tartogatom, mert úgy vélem lesz olyan, hogy valamiről nagyon meg szeretném győzni és elő kell majd vennem ellene az én kis „titkos fegyveremet” amivel bármire rávehetem.
- De ugye nem bánod, hogy igent mondtál? Jó persze tudom, hogy nagyon nem szokványos az, ahogyan megismerkedtünk, de remélem ez nem hátrány. – Próbáltam finoman fogalmazni, de akár azt is mondhattam volna, hogy John már olyan testrészemet is látta, amit első randi előtt nem szokásom mutogatni. Már csak attól is elpirultam, hogy ez eszembe jutott. Jó ég! Már megint zavarba jöttem, valójában ez is miatta van. Minek kellett vissza emlékeznem arra, hogy John eredetileg a nőgyógyászom? Vagyis csak az volt egy rövidke ideig, egészen addig míg randizni el nem hívtam.
- Nekem pedig te tetszel, ezért jövők tőled zavarba, mintha csak egy szűzlány lennék… - Már megint kezdem a fecsegést, holott John már meg is győződhetett arról, hogy bizony már nem vagyok szűz. Oh, jesszus! Gondolom ez nyilvánvaló lenne neki, de basszus tényleg tudja, hiszen láthatta hogy már nincs szűzhártyám. Remélem idővel nem érzem magam ennyire kínosan ettől, mármint ami még akkor történt, mikor még az orvosom volt.
- John nagyon zavarba hozol, ha továbbra is ilyen szépeket mondasz. – Párszor már azt hittem, hogy ennél jobban már nem lehetek zavarban, de aztán mindig sikerült rácáfolnia, nekem pedig vörös arccal zavarba jönnöm, félő, hogy nincs annyi alapozó a világon, amennyi el tudná fedni, hogy mennyire elpirultam most is.
- Szedj fel egy pennyt és egész nap szerencséd lesz. – Micsoda furcsa véletlen, hogy a nevemet Pennynek becézik, ebből kiindulva ezt a mondást egészen máshogy is lehetne értelmezni.  

Penny & John

- Azt gondolom, hogy ha ennél édesebben is tudod rebegtetni a szempilláid, akkor előbb-utóbb elfogok olvadni. - akkor kétségtelen, hogy kenyérre kenhető fogok lenni számára és szinte bármire képes lesz rábeszélni, sőt bármiről képes les meggyőzni úgy, mintha mindvégig akartam is volna. Hm... Én most csak egy dolgot akarok. Megismerni. Több időt vele tölteni, ami ebben segít. Így azt hiszem el is felejthetjük azt a hetvenkét órás limitet, mivel kizártnak tartom, hogy ehhez alkalmazkodnék, ahogy azt is, hogy kimenne a fejemből, hogy felhívjam. Szerintem már holnap felfogom hívni, amint lesz egy kávé szünetem vagy akármi.
- Ha bánnám, mivel csak az járna a fejemben, hogy ez mennyire nem etikus, akkor már régen otthon üldögélnél vagy egy bárban iszogatnál egyedül vagy nem tudom ilyen esetben mihez kezdesz. - De abban biztos vagyok, hogy idővel kétszeresen is bánhattam volna, amiért voltam akkora marha, hogy visszautasítottam, pedig gyönyörű és olyan édes, hogy holnaptól cukor nélkül fogom inni a kávémat is, más különben a vércukorszintem nagyon felszalad. De eszem ágában sincs minél hamarabb megszabadulni tőle, ellenkezőleg...  
- Hát... Ha az lennél, akkor kétlem, hogy megismerkedtünk volna, mivel nekik még nincs szükségük nőgyógyászra. - Véleményem szerint így is rettenetesen zavarban volt, nem még ha valóban ártatlan, teljesen érintetlen lett volna. Aszt hiszem abban szavak nélkül is egyet érthetünk, hogy sokkal, de sokkal kínosabb lett volna, mivel gondolom már akkor is szimpatikusnak tartott és nem mint egy orvost.
- Akkor ezek szerint abba kellene hagynom? - Volt némi halvány csalódottság a hangomban, ami nem volt komoly, épp a hatás kedvéért játszottam meg, de az is lehet, hogy tényleg elszomorodnék, ha nem hozhatnám többet zavarba, mert azt szeretné. De ha azt akarja, akkor tényleg abba hagyom.
- Akkor nagyon fogok vigyázni erre a pennyre, mivel ma egész nap szerencsém volt, mintha legalábbis tudta volna, hogy megfogom találni. - Bele is csúsztattam az öltönyöm zsebébe. Ha tényleg hinni akarok ebben, akkor ezentúl mindig az öltönyöm vagy a kabáton zsebében fog lenni, mivel ma valóban, különösen szerencsés napom volt, ami pedig a legszebb az egészben, hogy még nem ért véget. Ha azt nézzük egyszer sem csörrent meg a mobilom, szóval mondhatjuk, hogy ez volt a legtökéletesebb este, esténk, a legtökéletesebb első randink.
- Lassan indulhatunk, ha szeretnél... - Ha jól gondolom ma is mindketten dolgoztunk és holnap reggel is hasonlóképp mindketten dolgozni fogunk menni. Az pedig senkinek sem lenne jó, ha elaludnánk vagy épp fáradtak lennénk. Nekem egy jó sminkes nem elég, sőt... Számomra egyedül az a fontos, hogy a munkámat elvégezzem, méghozzá a tőlem telhető lehető legjobban.